One  Direction és én!

1. ·         Egy átlagos hétvége, most ért véget a suli és hazarepültem a nyárra. Semmi programom nincs a nyaraláson kívül, mivel a barátim kint maradtak a suliban (Oxfordban tanulok, így a barátaim többsége nem beszéli a nyelvemet, a magyart. Ebből adódóan nem is jönnek Magyarországba a nyáron.) Ennyit rólam és az életemről, ami mostanáig nem volt érdekes… MOSTANÁIG!

1.Fejezet:

Az ismerkedés:

• ·         Éppen Anyával és a kutyámmal ballagtunk hazafelé és közben egy óriás pizzát rendeltünk, mert a Mamám nem volt otthon, így Anyának és nekem kellett főznöm…. Oké ezt könnyen letudjuk. J

·         Mire haza értünk a kutyám (Tofi) tisztára kifáradt… Anyának pedig megcsörrent a telefonja:

- Halló?! –mondta.

Utána meg csak azt hallottam, hogy nem baj, tényleg nem zavarsz…stb.  De egy lényeges (számomra):

- Nem most  nem tudok veled menni, mivel éppen most jön meg a pizza és a Ellával (velem) eszem…. Bocsi!

Na  jó ezt nem hagyhattam szó nélkül:

- Anya! Anya!  Menj csak el mi elleszünk a Tofival. Ne lesz semmi baj, ja és nyugi nem hozok fel idegen pasikat…  J

- Ha ha ha! Nagyon vicces, tényleg. Hát bűntudatom biztos nem lesz…  -válaszolta kissé szomorúan.

- Anya! A pizza miatt ne aggódj, az én kedvencem szóval sima ügy… De persze nem eszem meg az egészet, nyugi. Ja és jó étvágyat, ha tudsz hozz fagyit vagy jégkrémet. Szeretlek, pussz! – válaszoltam megnyugtatóan és győzködve, hogy menjen csak.

- Akkor szia és vigyázzatok magatokra. Az édességet pedig nem igérem. –Búcsúzott el mintha nem tudnék magamra, magunkra vigyázni.

• ·         Ahogy Anya körülbelül kimehetett a kapun, akkor valaki csöngetni kezdett a kaputelefonom. Igazából először  Anyára gondoltam, hogy itt hagyott valamit, de mikor felvettem kissé nagyon meglepődtem:

- Igen? –kérdeztem nevetve, mert még mindig Anyára gondoltam.

- Please! Please! Opening the door. –mondták többen kórusba.

Na jó lehet, hogy hülye vagyok…, de mégis kinyitottam. Gyorsan szaladtam le a lépcsőn Tofival  és öt fiút találtam az ajtó mellet beöltözve, mint a betörők… JAJ!!! Mit vagyis kiket szabadítottam magunkra és a szomszédokra… L

Öt fiú áll velem szemben, a fejük lefelé van hajtva, kívülről pedig csak sikoltozást és riporterek kérdeződgetését hallom.  Muszáj volt megszólalnom és tisztázni a helyzetet. 

- Okey! Ti kik vagytok? –kérdeztem.

Mire egyszerre felnéznek rám, megláttam kik ők valójában és sokkolóan hatott rám….